A mozaik kis lapocskákból összerakott kép. A mozaiklapokat cementalapozásba, vakolatba vagy más nedves, összetartó anyagba nyomkodva rögzítik a falon. Már Mezopotámiában is alkalmazták. A nedves agyagfalba kúpokat nyomkodtak, amelyek korong formájú talpa ornamentális hatást tett. A görögök geometrikus padlómozaikjaikhoz a kövek mellett már színes üveget is alkalmaztak. Az ókeresztény falmozaikok színes üvegb?l készültek. Bizáncban drágaköveket és gyöngyöket is használtak.

Mozaik: A szó a latin opus musivumból ered, ami üvegmozaikot jelentett.

Anyaga: színes k? üveg- vagy kerámia darabkák éppen ezért a mozaik id?állósága az építészeti alkotásokéval vetekedik. A mozaikkép úgy készül, hogy a színes kockákat adott rajz szerint köt?anyagba illesztik. Készülhet a helyszínen vagy m?teremben. Az utóbbi esetben vendégfalként befalazzák a díszítend? felületbe. A mozaiknál a szín els?rend? fontosságú. A képet alkotó ezernyi kis kocka a mozaikfelületnek sajátos vibráló életet ad. Az apró színfoltok külön-külön és együttesen érvényesül? optikai hatása sajátságos színélményt ébreszt. Fokozza ezt a rajz darabossága, töredezettsége s a felületen szabálytalanul elhintett, különböz? tónusú mozaikszemek élénkít? hatása. A mozaikm?vész többnyire nem igyekszik látszati képzet keltésére, a fény-árnyék, reflexhatások érzékeltetésére. Még a figurális mozaikok esetében sem jelent?s a látszólagos tér ábrázolása. A formákat úgy érzékelteti a m?vész a mozaikon, hogy az azonos színt a forma határvonala felé tónusában mélyíti el. Így élessé válik a kontúr.

Mozaikdíszítés? tárgyakat már az ókori Kelet m?vészeti emlékei között is találunk. Ur és Uruk városok ilyen leletei Kr.e. 3000 körül keletkezhettek. A görögök a mozaikot szinte kizárólag csak padlóburkolatként alkalmazták, f?leg sz?nyeg hatású, geometrikus mintákkal. Színes üveget jóval késobb, csak a rómaiak korában kezdtek alkalmazni. Ezzel a mozaikm?vészet is nagyot fejl?dött, színekben gazdagodott, és inkább alkalmassá vált figurális megjelenítésre is. A római padlómozaikok figurális díszítés? középrésze az ún. embléma, amely úgy készült, hogy vékony márványlapba kirakták a képet. Ezt azután a vásárló geometrikus mintájú padlójának közepére illesztette. A ránk maradt figurális mozaikok java része ilyen. A Pompejiben talált, Nagy Sándor és Dáriusz csatáját ábrázoló mozaik is ezek közül való. Hazánkban Aquincumban, Balácán és Szombathelyen kerültek el? szép római padlómozaikok.

Az üvegmozaikot a középkorban templomfalak díszítésére használták. 40-50 színárnyalat felhasználásával érték el tüzes koloritjukat. Különösen jelent?s helyet foglalt el ez id?ben a színek között az arany. Olykor valódi drágaköveket és igazgyöngyöket is alkalmaztak.

A hellenisztikus mozaiknál az volt a m?vészek elképzelése, hogy az egyes kockák fest?i foltokban olvadjanak össze a néz? el?tt. A bizánci mozaik ezzel szemben kifejezetten éreztette a mozaik anyagszer?ségét, az egyes kockák még jelent?s távolságból is megkülönböztethet?k. A középkori mozaikm?vesség f?bb centrumai Bizáncon kívül Ravenna, Róma, Szicília és a Balkán félszigeten Athosz. Kés?bb szinte gyáripar lett a mozaikkészítés, mint pl. a híres vatikáni m?helyben, ahol 10000 színárnyalat állt a mesterek rendelkezésére. A sok szín használata következtében a mozaik anyagszer?tlenné vált, és el is vesztette eredeti jelent?ségét. Korunkban ismét fellépet nagy építkezésekkel kapcsolatban a mozaik iránti igény.

Hímes k?. A lapmozaik egyik változata. Színezett fehér cement és márványk?zúzalék keverékébol álló alaphabarcsba rajz szerint kivágott lapokat ágyaznak A felület megmunkálását az utólag m?vészien bevésett, esetleg színezett vonalak gazdagítják. Minthogy csiszolható és fényezhet?, fényhatása rendkívül dekoratív.