Lexikon
Mozaik és terrazzo
A mozaik olyan művészeti technika és annak eredménye, amelynél kicsiny méretű színes üveg-, kő- vagy kavicsdarabokból állítják össze a képet vagy mintázatot (néha más anyagokat is használnak). A mozaikdarabokat cementtel, gipsszel rögzítik, esetleg a még nedves vakolatba nyomják bele.
A terrazzo az olasz terasz szóból származik. Olaszországban több száz éve a teraszok burkolására találták ki, törött márvány darabok összeillesztésével, ami az évek során technikájában tovább fejlődött és vált a mai kor építészeti megoldásává. Hamar rájöttek, hogy esztétikusabb és használhatóbb felületeket tudnak létrehozni a felületek csiszolásával, polírozásával és már a 15. században kifejlesztettek csiszolási technikákat. Rájöttek továbbá arra is, hogy különböző felületkezelő anyagok használatával még tetszetősebb és tartósabb felületek hozhatók létre.
Mozaikok az egykori Római Birodalom egész területén fennmaradtak. A mozaikok, mint az egész ókori művészet, elbeszélő jellegűek, történetet vagy eseményt ábrázolnak nagy természetességgel és realisztikusan. Megemlíthető az egyik pompei házban, az isszoszi csatát ábrázoló nagyméretű mozaik, mely a Nagy Sándor és Dáriusz vezette lovasságot nagy művészi és technikai jártassággal tárja elénk. Kiemelkedők a Salonában feltárt mozaikpadlók is, amelyek Orpheuszt és Szapphót ábrázolják madarak és geometrikus díszítőelemek között, továbbá Romuliana padlómozaikjai, melyek közül az egyik Dionüszoszt ábrázolja egy leopárddal.
A mai modern technikák alkalmassá teszik a mozaik és terrazzo felületek beltéri és kültéri használatát egyaránt.