Parketta

A parketta egy, vagy több rétegű tömörfa padlóburkoló. Ha egy rétegű, akkor teljes vastagságában tömörfa, ha több rétegű, akkor a járó rétegnek legalább 2,5 mm vastag tömörfából kell lennie, de legtöbbször a többi réteg is az. Az elemek egymáshoz többnyire csappal és horonnyal illeszkednek. A parketta jellemzői: természetes, meleg, hosszú élettartam, felújítható.

A parketta főbb fajtái

a.) Egyrétegű parketták: a parkettaelem teljes keresztmetszetben egy anyagból van. Ezek: csaphornyos parketta, lamella parketta, svédpadló, mozaikparketta, ipari parketta, bütü parketta, intarzia parketta, hajópadló.
b.) Több rétegű parketták: a parkettaelemet két vagy három (szomszédosan egymásra merőleges szálirányú) rétegből ragasztották össze. A háromrétegű parkett át gyakran szalagparkettának is nevezik.
c.) A felületkezelt, forgalomba hozott parketta - készparketta - lerakás (rögzítés) után azonnal használatra kész. A két és háromrétegű parketta legtöbbször egyben készparketta is, míg az egyrétegűeket általában a helyszínen felület kezelik lerakás után (csiszolás, lakkozás).

Azt, hogy melyik parketta burkolatot válasszuk, többféle szempont figyelembe vételével dől el. A választásnál figyelemmel kell lenni a felhasználás módját és természetesen fontos szempont az egyéni esztétikai megfontolásunk. A felhasználási mód két fontos tényezője: a felhasználás helye: pl. lakószoba, iroda, előtér, étterem, üzem, stb. az igénybevétel: hányan használják, tiszta vagy szennyezett lábbelivel, stb. járunk rajta. A parketta megjelenését, esztétikai megítélését befolyásolják: a fa tulajdonságai:a szín, a fafaj, a rajzolat, valamint a termék műszaki tulajdonságai, mint a szélesség, a felületkezelés, stb. Ezeket a szempontokat a vásárlás során a vevőnek át kell gondolni és a Bigfoot parkett szaküzletek kereskedői ennek alapján tudnak tanácsot tud adni a legjobban megfelelő parketta kiválasztásában.

Lerakási, rögzítési módok

A három alapvető rendszer: szegezés, ragasztás, úsztatott fektetés.
1.) A legrégebbi de ma is gyakran alkalmazott a parketta elemek leszegezése párnafára vagy vakpadlóra. Ez a csaphornyos parketta és a svédpadló egyik rögzítési módja.
2.) Jól előkészített, szilárd, száraz aljzatra az egyrétegű parkettákat (a svédpadló kivételével) és a többrétegűek közül a kétrétegű parkettát is ragasztással rögzítik.
3.) A háromrétegű avagy szalagparkettát pedig minden esetben úsztatott fektetéssel rakják le a szilárd aljzat feletti filc vagy habalátétre úgy hogy az egyes elemeket egymáshoz ragasztással vagy speciális csapkialakítással rögzítik. Az aktív fektetési módszer - ahol a padozatot a falhoz rugókkal támasztják ki - egyre nagyobb teret követel magának !

Parketta a padlófűtés fölé:
A fa jó hőszigetelő, ezért padlófűtés fölé csak a 14 mm-nél vékonyabb parketta javasolható és ezek esetében a zsugorodásra kevésbé hajlamos fafajokat célszerű választani. A gyártó véleményét a konkrét termékkel kapcsolatban előzetesen mindig ki kell kérni. (A gyártók szerint a bükk és a juhar fa - természeténél fogva - nem alkalmas a padlófűtés fölé !)

Felületkezelés lehet gyári és helyszíni a lerakás után elkészített felületkezelés. A felületkezelő anyagok lehet: lakk, pác, olaj, viasz, valamint ezek kombinációi.

Figyelem! A víz a parketta fő ellensége, hiszen víztől a parketta dagad, vízfoltos lesz, a kiszáradás után pedig zsugorodik és hézagos lesz. Ezért csak teljesen kicsavart alig nedves ruhát szabad szükség esetén a tisztításhoz alkalmazni. A parketta rendszeres ápolást és karbantartást igényel. Erre a gyártók előírásai és javaslatai a mérvadóak, melyek betartásával hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül élvezhetjük a fa felületek természetes szépségét. Vevőink a gyártó felhasználási útmutatóját minden esetben megkapják a megvásárolt parkettával adott leírásban.

Beton szilárdsági vizsgálat

Beton szilárdsági vizsgálatok esetei és módszerei.

Schmidt-kalapács, betonoszkóp, nyomószilárdság-vizsgálat, próbavésés, stb.

Beton illetve vasbeton szerkezetek szilárdsági vizsgálatának elvégzésére több alkalommal is szükség lehet. Ezek közül a két leginkább tipikus eset: a friss betonról való zsalu eltávolítása előtt, vagy régi épületek statikai állapotfelmérése során.

Ez az idő viszont csak bizonyos korlátok között szűkíthető. A beton viszonylag lassan éri el a maximális szilárdságát. A kérdés az, hogy mennyi az az idő, amikor már kellő szilárdságot elért ahhoz, hogy már biztonsággal eltávolítható legyen róla a zsalu, és azt máshol újra fel lehessen használni. Ez pedig sok tényező függvénye. Más szilárdsági érték elérését írhatja elő a tervező például tartószerkezetekre, födémre, alaptestekre vagy aljzatbetonra. Befolyásolja a szilárdsági értéket a beton összetétele, minősége, a felhasznált adalékanyagok, a környezeti hőmérséklet, és még lehetne sorolni. Ezekből kifolyólag táblázatokból, grafikonokból elméleti számítások elvégzésével képtelenség meghatározni, hogy a zsalu eltávolítható-e vagy sem. Ilyenkor az egyetlen célra vezető megoldás a beton felületen elvégzendő - lehetőség szerint roncsolás mentes - szilárdsági vizsgálat.

Állapotfelmérések alkalmával is esetenként szükségessé válhat a vasbeton szerkezetek műszeres diagnosztikai vizsgálata. Az állapotfelmérés oka és célja többféle lehet. Előfordulhat, hogy egy hosszabb ideje használt - egyébként tartószerkezeti szempontból hibátlan - építmény funkciója megváltozik, amely többletterhek felhordásával vagy akár a statikai váz megváltoztatásának igényével jár.

Sajnos megesik, hogy káresemény ér egy épületet, akár tűz, akár robbanás, vagy földrengés miatt. Ilyenkor biztonsági okokból statikai szempontból alaposan górcső alá kell venni ez építmény tartó szerkezeteit.

Elképzelhető az is, hogy egyszerűen az eltelt idő teszi szükségessé az ilyen vizsgálatok elvégzését egy régi épületen.

Az első esetben a készülő beton vagy vasbeton szerkezetekről a kivitelező igyekszik minél hamarabb eltávolítani a zsalutáblákat. Ennek egyszeru gazdaságossági okai vannak. A zsalurendszerek sok pénzbe kerülnek, akár bérli az építő cég, akár a saját tulajdona. A kivitelező érdeke ebből kifolyólag, hogy minél gyorsabban újra fel lehessen használni a valahol alkalmazott zsalutáblákat. Napjainkban az éleződő építőipari versenyben a kivitelező cégek igyekeznek minél rövidebb időre szorítani a zsalu állását egy friss beton felületen, és minél gyorsabban visszaforgatni azokat az építési folyamatba.

A diagnosztikai vizsgálatok típusai és módszerei

A statikus mérnök szemével a beton tulajdonságai közül annak szilárdsága adja az elsődleges fontosságú információt. Egy vasbeton szerkezetben, a szerkezeti beton szilárdságát roncsolásos-, félig roncsolásos- és roncsolás mentes diagnosztikai módszerekkel vizsgálhatjuk.

Jellegzetes roncsolásos eljárás a szerkezetből kifúrt körhenger magminták laboratóriumi nyomószilárdság-vizsgálata. Segítségével a szerkezeti beton nyomószilárdsága, illetve minőségének egyenletessége egyaránt pontosan megadható.

Jellegzetes félig-roncsolásos eljárás a próbavésés, illetve a tapadó-húzószilárdság vizsgálata leszakító koronggal. Próbavésés gyakori vizsgálata a - még napjainkban is nagy számban fellelhető - bauxitbeton szerkezeteknek, míg a tapadó-húzószilárdság vizsgálata a betonjavítási technológiák kiinduló adatát képezi.

A roncsolás mentes szilárdság-vizsgálati eszközök közül legelterjedtebb a felületi keménységmérésen alapuló Schmidt-kalapács és az ultrahang terjedési sebességének mérésén alapuló betonoszkóp. Ezen eszközökkel a betonszerkezet felületén végzünk méréseket, mellyel a szerkezet integritása a legcsekélyebb mértékben sem sérül, így a műszerek a legmagasabb esztétikai vagy technológiai igények esetén is használhatóak.

Hátrányukként kell megjelölnünk, hogy - a roncsolásos vizsgálattal ellentétben - ebben az esetben nem közvetlenül szilárdságmérés történik, így a szerkezeti beton nyomószilárdsága becsült érték, és annak megbízhatósága nagy mértékben függ a mérés végrehajtásának és kiértékelésének módjától.

A Schmidt-kalapács

A beton roncsolásmentes szilárdság-vizsgálatának egyik eszköze a Schmidt-kalapács.

A vizsgálóeszköz a beton felületi keménységének meghatározására szolgál.

Felületi keménységet mérni alapvetően kétféle módon lehetséges:

* vagy a rugalmas visszapattanás elvén,
* vagy pedig a képlékeny benyomódás vizsgálatával.

A Schmidt-kalapács a rugalmas visszapattanás elvén muködik. A vizsgálat elve, hogy a készülékben lévő rugók egy tömeget mozgásba lendítenek, amely egy, a felületre meroleges ütoszegen keresztül adott energiával megüti a vizsgált felületet, és az ütés után a tömeg létrejövő rugalmas visszapattanását a készülék rögzíti. A visszapattanás mértéke egyben a felületi keménység mérőszáma. Mivel az anyagok felületi keménysége és szilárdsága között többnyire találhatók függvénykapcsolatok, így a rugalmas visszapattanás elvén működő eszközök segítségével a szilárdság megbecsülhető.

Bebetonozott acélbetétek korróziós vizsgálata

A környezeti szennyező- és időjárási hatásoknak kitett, nagy felületű vasbeton szerkezetek (pl. hídszerkezetek, ipari épületek, vízépítési mutárgyak) károsodásának egyik jellegzetes folyamata a bebetonozott acélbetétek korróziója. A korrózió alapvetően elektrokémiai folyamat, hiszen az acélbetét szilárd elektrolitba (a betonba) van ágyazva, amely kapilláris pórusain és esetleges repedésein keresztül át is nedvesedhet. Az acélbetétek korróziós állapotának ismerete ezért a teherviselő szerkezet biztonsága és az állapotellenőrzésen alapuló karbantartás szempontjából egyaránt fontos.

Az elektrokémiai potenciálmérést számos tényező befolyásolja. A potenciálmérés során kapott számértékek nem abszolút érvényuek, sokkal fontosabb az egymáshoz viszonyított értékük. Egy adott feladat körülményeinek figyelembevételével lehet csak eldönteni, hogy a mérési eredmények hogyan értékelhetők.

A bebetonozott elemek korróziós veszélyeinek csökkentésére a különösen agresszív szennyező anyagokat kibocsátó üzemek esetében - mint például a vegyi üzemek - nem véletlenül írnak elő az átlagosnál nagyobb mértékű minimális betontakarást a betonvas hálószerkezetén.

Forrás: www.muszakiak.com

Laminált padló burkoló

Laminált padló

(köznyelven - helytelenül - laminált parketta): laminált burkolóanyag korszerű, környezetbarát, elnyűhetetlen, nem éghető, könnyű vele dolgozni, rengeteg szín, barátságos az ára. Csupa jó tulajdonság! Felejtse el, amit a barkácsáruházakban kapható laminált burkoló lapokról hallott! A fózolt élek, a 3 dimenziós strukturált vagy antikolt felületek, az egyedi dekorszínek már az eredeti fa érzetét keltik, magas kopásállósággal ötvözve.

A laminált parketta (hivatalos nevén padlóburkoló) több keménységi fokozatban előállított burkolat.

Vásárlás előtti felkészülés

• A beburkolandó helyiség pontos lemérése.
• Ráhagyások számolása: szoba területére oldalanként kb. 10% javasolunk ráhagyni.
• A helyiségben uralkodó színek meghatározása.
• Helyiségben lévő bútorok, kiegészítők stílusa, domináltságának meghatározása: eldöntendő, hogy a helyiség alaphangulatát a padló vagy a szoba egyéb tárgyai határozzák meg.
• Allergiás családtagok figyelembe vétele: súlyos esetben célszerű a padlószőnyeg kiváltása.
• Helyiség igénybevételi szintjének megállapítása: erősen igénybe vett felületek esetén a magas kopásállóság alapvető fontosságú pl: konyha, előszoba.
• Padló céljának meghatározása: hang- és hőszigetelés, magas szintű kopásállás vagy csak enteriőr kialakítása.

A megfelelő laminált padló kiválasztása

• A laminált padló színeinek kiválasztásában az optikai szempontokat érdemes figyelembe venni: a világos felületek tágítják a teret és nem vonják el a figyelmet a helyiség más berendezési tárgyairól.
• Árfekvés: az ár ? érték arány figyelembe vétele és maximalizálása.
• Lerakás módja: szakemberrel vagy ?csináld magad? módszerrel.
• Kapcsolódó termékek, szolgáltatások választása: szegélyek, tisztítószerek.

Mi a beton?

A beton kötőanyagból (cementből) és adalékanyagokból (homokos kavicsból) álló, a hidratáció hatására megszilárduló anyag. Az alkotóelemek még kiegészülhetnek különböző funkciójú adalékanyagokkal. Az alkotórészek elnevezése még római korból származik - latinul: caementum ? durva kőtörmelék, concretus (beton) ? összekevert, összenőtt.

A beton története

A rómaiak ú.n. római cementet (alumínium- és szilíciumtartalmú törmeléket) használtak utak, fürdők, vízvezetékek építésére. Technikailag kifinomultan a Pantheon kupolájának szerkezetében jelent meg a beton. A kupola aljától a közepe felé haladva egyre vékonyodik a szerkezet, a kedvezőbb terhelés szerint. I. sz. 27-ben Pollio Vitruvius építészeti könyvében is szerepel a beton leírása. 1779-ben Bry Higgins szabadalmaztatta a stukkóvakolatot, amely hidratált cementből állt. Tapasztalatait az Experiments and Observations Made With the View of Improving the Art of Composing and Applying Calcareous Cements and of Preparing Quicklime című írásban dokumentálta. 1793-ban John Smeaton tanulmányozta a kiégetett mész víz alatti szilárdulását, illetve azt, hogy a más anyagokkal elegyítve szilárdabb formát ölt. Megfigyeléseire alapozva újjáépítette a cornwalli világítótornyot. 1800-ban használtak először nagy mennyiségű betont a West India Dock brit kikötő építésénél, amit William Jessop tervezett. 1812 és 1816 között épült Franciaországban az első betonszerkezetű híd Souillacban, amely még nem tartalmazott semmiféle vasalást. Az 1820-as években több angol, francia és amerikai szabadalom is született a mész felhasználásával, cementtel, betonnal kapcsolatban:

• James Parker az ún. Parker (más néven római) cementtel kísérletezett.
• Edgar Dobbs a habarccsal és a gipsszel foglalkozott.
• Louis Vicat agyaghoz adagolt meszet készített.
• Canvass White a természetes cementet ismerte fel.
• Maurice St. Leger és John Tickell olyan természetes cementet készítettek, amelyek a víz alatt is megkötöttek.
• Ralph Dodd foglalkozott azzal, hogy a húzóerőket kovácsoltvas rudakkal vegye fel a beton belsejében.
• Abraham Chambers és James Frost különféle cementfajtákkal kísérleteztek. 1824-ben Joseph Aspdin angol kőműves szabadalmaztatta az egységesen finomra őrölt portlandcementet, amit a Portlandnál fejtett építési kőről nevezett el. Ez az elnevezés a mai napig megmaradt.
• Zielinski Szilárd (Mátészalka 1860.V. 1.-Budapest 1924.V.1.) Építőmérnök, a vasbetonépítészet magyarországi meghonosítója.

Forrás: Wikipédia